Potyók Tamás
festőművész
Nyitó » Írások » Tőlem
Biográfia
Galéria
Kiállítások
Video
Hírek
Info
Bényi Árpád munkássága
Bényi Árpád 1931. március 23-án született Erdélyben, Dicsőszentmártonban.
Iskoláit Dicsőszentmártonban, Marosvásárhelyen, Győrben, Debrecenben és Szegeden végezte. A rajzolással és festéssel Debrecenben a Tamás Ervin által vezetett szabad iskolában kezdett foglalkozni.1956-ban egy fametszetéből készült plakát miatt, melyen szabad Magyarországot felirat volt olvasható 792 börtönéjszaka volt a következmény és egyben a büntetés. Az akkor 25 éves fiatalemberben életre szóló nyomokat hagyott e 792 börtönben és kihallgató szobákban eltöltött nap. Az élet paradoxona, hogy ami személyes életének tragikuma, művészetének ugyanakkor táptalaja lett.
A börtönből való szabadulása után igen nehéz évek következtek. Berettyóújfaluban segédmunkásként dolgozhatott. 1956 óta folyamatosan rajzolt, festett, és állított ki csoportos illetve egyéni kiállításokon egyaránt. 1961 jelentős változást hozott életében, mert egyrészt ismét taníthatott, másrészt magánélete ismét rendeződött.
Vezetője volt a Bihari Rajztanári Stúdiónak. 1966-ban tagja lett a Művészeti Alapnak, 1975-ben a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének. 1980-tól tizenkét évig a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajztanszékének vezetője volt. Debrecenben a Medgyessy Gimnázium művészeti tagozatának létrehozásában döntő szerepe volt.
Szintén Debrecenben elnöke volt a Munkácsy Trilógiáért Alapítvány kuratóriumának.
Debrecen és Berettyóújfalu díszpolgárságot, szülővárosa Dicsőszentmárton pedig Pro Urbe díjat adományozott neki. Számos kitüntetés és díj birtokosa volt, művei pedig köz illetve magángyűjteményekben egyaránt megtalálhatóak. Bényi Árpád életének nagy vonalakban történő fölvázolása volt ez.
Valójában azonban ki is lehetett Bényi Árpád? A Debrecenben 2009-ben megnyíló, a mester rajzaiból rendezett kiállítás mindenképpen közelebb visz bennünket ahhoz, hogy választ találjunk e kérdésre. Bényi Árpádot elsősorban festményei alapján szoktuk emlegetni. Neve hallatán megjelennek előttünk az oly jellegzetes gesztusokkal és színekkel rendelkező Bényi képek. E kiállítás különlegessége abban rejlik, hogy azt az oldalát mutatja meg a mesternek, mely általában rejtve maradt a nagyközönség előtt. Képeit előkészítő illetve önálló műként létező rajzok, grafikák jelennek meg előttünk, melyek ugyanazzal az igénnyel készültek, mint festményei.
Bényi Árpád rajzoló és festő volt. A rajzolóknak és festőknek abból a kasztjából származott, akik belső élményeik alapján dolgoznak és nem másodkézből kapott információk alapján. Mint minden valódi művész Ő is a rajzolás és festés által került közelebb önmagához és a világhoz. Személyes felelősségtudatot érzett a saját és egyben a művészeti világban történő folyamatokért. Kristályosan megfogalmazott mondatai, melyeket az utókor nagy szerencséjére igen gyakran papírra is vetett, mély érzésvilágról és emberségről adnak számot. Bényi Árpád rajzai, grafikái alaposságról, sokféleségről, mívességről árulkodnak. Az 1950-es, 60-as években készült, túlnyomórészt ceruzarajzok, a biztos kezű és szemű rajzolót mutatják. Azt a megfigyelőt, aki általában egy - egy emberi portré megfogalmazásában bizonyítja mesterségbeli tudását és karakter érzékét. Ura eszközének, és bravúros könnyedséggel formálja meg azt a figurát, mely témát nyújtott számára. Például: A vagány, Feri, Kéményseprő, Öreg bácsi, stb. Tisztán, pontosan, intelligensen, vagyis a rajzolás mesterségének birtokában hozta létre e korai remekműveit.
Az 1970-es évekre jellemzőek voltak azok a leginkább tollal-tussal készült rajzai, melyek szinte a teljes absztrakció érzését keltik a nézőben. Néhány cím ezek közül:
Repedések és varratok, Vonalak játéka II, III, IV., Figyelő, stb.
A rajzolásnak és látásnak ez a lehetősége később a nyolcvanas évek munkáinak egy részében is megmutatkozik. Néhány cím ezek közül: Ábrándozások, Gyökértöredék, Szétszakadások, Indák és szálkák, stb. E rajzok érzékletes kapcsolatot tartanak a látványélménnyel, illetve azokkal a festőben lezajló víziókkal, melyeknek hatására a mű elkészül. A vonalak hol vastagon összegubancolódnak, hol pedig vékony karakterüket érzékeltetve élesen, szinte metszve járják körbe a formákat. Az egészen absztrakt formák mellett néhol a néző számára kapaszkodót hagy a rajzoló a felismerhetőség egy kis részletét meghagyva.
Bényi Árpád maga erről így vallott 2006. szeptember 7-én, nem sokkal halála előtt: "A művészetben mindig van helye a leleménynek, de semmilyen ötlet nem pótolhatja hosszú távon a forma kimeríthetetlen megújulásait, a formálás szellemét " Majd később így folytatja: " Mostanában egyre gyakrabban foglalkoztat a kérdés: milyen lesz a művészet száz év múlva? Nem lesz kritérium a hasonlósági elv, de becsülete lesz az ábrázolásnak. Nagyobb lesz a kontraszt az ábrázolás és absztrakció között, de az alkotáson belül viharzó energiákat szabadít fel, és abban lesz a progresszió, hogy ez a két pólus soha nem látott ellentétek szembeállításával lesz láttató erejű ".
E művek drámaiságot, néhol tragikumot hordoznak magukban, azonban végső kicsengésük fölemelő. Átemeli a nézőt a lélekben zajló folyamatok birodalmába, és a rajzolás eszközei által képeket sugároz onnan.
Bényi Árpád kiállításának újabb szelete azok az 1970-es, 80-as években készült grafikák, melyek társadalomkritikát fogalmaznak meg. Néhány cím ezek közül: Láger az egész világ, Rácskészítők tablóképe, Európa peremén, Bürokraták, stb. A litográfia rézkarc és monotípia technikáit használva készültek e művek.
Bényi Árpád kiállított munkái között találunk még néhány a való világban megfigyelt aktábrázolást, vázlatokat csellón játszó zenészről, portrékat feleségéről, Déry Tiborról, Richterről, Kodályról, Szabó Lőrincről és önmagáról. E művek túlnyomó része portré. Találhatók köztük olyanok is melyek többször dolgozzák öl ugyanazt a témát. Keresve a végleges, az elképzelést leginkább megközelítő ábrázolást.
Végezetül egy olyan témakört is találunk a rajzok között, mely az erdő fáit dolgozza föl.
Az egészen tanulmányszerű stúdiumtól az egészen absztrakttá vált ábrázolásig mindenre találunk példát. A fa, mint szimbólum jelenik meg például a Keleti őrfák című munkáján. A fa formáinak kimeríthetetlen gazdagsága fogalmazódik meg munkáiban. Akár önmagában állóként ábrázolja, akár sűrű erdőként vagy útmenti fasorként, minden esetben ugyanaz a cél: a fa formáiban rejlő kifejezési formákat keresni. A formákból kialakítható szerkezetet, továbbgondolásra alkalmas kompozíciókat létrehozni.
Bényi Árpád személyében egy erős és szenvedélyes egyéniség állt előttünk. Tetteivel és gondolataival példát mutatott arra, hogy a rajzolás és festés hogyan alakítható életformává. Példát mutatott arra, hogyan lehet értéket teremteni és értékek mellett kiállni. Mi több, ha kell a maga eszközeivel küzdeni értük. Életerő és szenvedély melyek fűtötték. Valamint ismerete annak a régi tudásnak, hogy a kölcsönkapott életben el kell tudni számolni tetteinkkel, gondolatainkkal. Felelősségtudatot hagyott ránk mely szerint értékeinket vegyük észre és álljunk ki mellettük abban a reményben, hogy az utánunk következők is megteszik ugyanezt.
(elhangzott a Józsai Közösségi Házban 2008 októberében)